moleblog

Szombaton kisebb cumi volt. Tanítottam, majd vártam vagy három órát, hogy legyen edzés. Aztán kiderült, hogy ott és akkor nem is lesz. "B" terv életbe lép, újabb két órát vár, persze eddig már haza is mehettem volna, ebéddel, pihivel, visszaéréssel, kényelmesen. De ez nekem nem jár. Úgyhogy Flórián tér környékén fagylaltmajszoló nénikétől megérdeklődik, hogy hol is lehet nyalni. Fagyi felderítése, elfogyasztása, közben séta az egykoron oly népszerű panellakótelepen. Ennek köszönhetően street-art gyűjtemény gyarapodása, és ezennel közkinccsé tétele.

Az első még a Thököly út elején ért, íme:

vágyakozás

A másik már tényleg a Szentendrei út paneljának tövében:

dádá! - a Sátán s.k.

A harmadik a fagyilelőhely felett látható, valami hajdan volt édességbolt neon(?)felirata, de lehet, hogy nem volt neon, csak úgy felfabrikálták a betonra a 3D-s betűket. Ma már ritka az ilyen, sajnos sokat leszedtek, ahogy a boltok változtak, vagy a feliratok tönkrementek. Ez még megúszta. Emlékszem, régen elég sok ilyen volt látható, bár lakótelepi környezetben elég ritkán. Ez itt tehát egy kuriózum:

édesség

Elkészült a basszgitár hangszóróm!

Az úgy volt, hogy Balogh Laci kollégámtól kaptam egy dobozt, amin még ő zenélt sok-sok évvel ezelőtt. Szereztünk bele két hangszórót, aztán nagy szünet következett. Két hete aztán felgyorsítottam az eseményeket, megtöltöttem a ládát a két hangszóróval, és kipróbáltuk. Egész rendes hangja volt, valamint megállapítottuk, hogy nyitva kellene hagyni a hátulját, úgy mélyebbre menne, mert a doboz egy kicsit szűk a két motornak.

a kész doboz

...ami ugye nemcsak 1/3 attoparsec.

Idén TrollH-lal kettesben vágtunk neki a cm-nek, lévén mindenki vagy papírkutya, vagy elege az egészből. Corvusnak ezúton is LFS, így nemcsak nem volt teljes az SC, de kimaradt egy jó buliból is.

Tabánban

Megint egy kis nosztalgia.

Zelivel volt egy fél napunk meg egy autónk, és úgy gondoltuk, hogy valamerre gurulni kéne, ami nincs nagyon messze, de mégis kimozdulás. Na jó, legyeneka budai hegyek. Normafa és rétesezés default. Azután bátorság és térkép, és elhittük, hogy tényleg végig lehet menni a Konkoly-Thege úton. És valóban végig lehet, persze terepjáróval könnyebb lett volna, mint C-Maxszal, de így is megcsináltuk.

Az ötlet pedig az volt, hogy keressük meg Makkosmáriát. Ezen a helyen utoljára nagymamámmal voltam, úgy huszon-sok évvel ezelőtt. Ő nagyon szeretett kirándulni, sokszor barangoltunk együtt mindenfelé, akár a budai hegyekben, akár Marcali környékén a határban. Kedvenc időtöltésünk volt (még 4-5 éves koromban), hogy felültünk egy-egy buszra, és mentünk egy kört. Mivel ő rendszeres templomba járó volt, sokszor volt cél a búcsú különböző templomoknál. Makkosmáriára is elmentünk, szinte minden évben. Ez a János-hegy mögött, Budakeszi határában található kegyhely, egy kis rét szélén egy régi templommal.

a templom

1731-ben egy budakeszi legény csodás gyógyulása alkalmából vásárolt Mária-képet korábbi látomása helyén egy tölgyfára helyezte. A zarándokhely hamar népszerű lett, majd 1768-ban a trinitárius szerzetesrend kolostort épített és szentelt fel a helyen. A rend feloszlatása után a templom is pusztulásnak indult, de 1947-re felújították. A Mária-képet az oltáron, az eredeti fa törzsét pedig az oltár mögött őrzik a mai napig is.

a Mária-kép másolata

Ha valaki csak egyszerűen egy kellemes kirándulásra vágyik, akkor is érdemes ellátogatni ide, méghozzá a legszebb gyalog, a turistaösvényen leereszkedve. Terebélyes, árnyas tölgyfákkal teli cendes rét nyújt igazi kikapcsolódást a kirándulóknak.

Személyesen nekem nagyon megható volt harminc év után újra itt járni. Szinte hihetetlen, hogy a hely semmit nem változott, azon kívül, hogy Budakeszi teljesen elérte a makkosmáriai rét határát. Nem tudom, minek köszönhető, de ez a kis zug megőrizte azt a meghitt, békés hangulatot, mely gyerekként annak idején annyira megragadott. Újra sikerült megállítani az időt egy pillanatra.

réten

Így utólag is kellemes húsvét kívánok!

Ez a post is csak azért született, hogy megörökítse a fínom sonkát és kalácsot, ami ugye az ünnephez dukál.

sonka, kalács, toji

Meg persze itt az ideje a pavilonállításnak is. Ezután újból lehet kávézni/sörözni a kertben. És vakond ezt szereti, mert ez jó. Azóta már az első vihar el is döntötte szokás szerint, és helyre is állítottuk szokás szerint.

pavilion

A kerti tó is megtölti csobogásával a levegőt. A tulipánok pedig ilyenkor a legszebbek. Jelenthetem, hogy a halak is túlélték a teleltetést, így teljes létszámban (2) várják a nyarat.

a halak is benne vannak, még ha nem is látod...

Nem maradhat hétvége szerelés nélkül. A pedálboard- és hangszóróprojectek közé ékelődve Zoltán motorjára gyártottunk GPS-tartót. Mindketten elégedetten nyugtáztuk a kivitelezés precizitását (a felhasználó a kényesebbik fajtából való, nem lehet ám neki akármit eladni). :)))

navi a kormányon

Az ülés alá szivargyújtó csatlakozót is telepítettünk. Igaz, menet közben nehéz rágyújtani, de az objektív körülmények ezt a feature-t amúgy sem tették kötelezővé. És így el sem ázik.

szivargyújtó csatlakozás

Na tessék, csepegtetek nektek még néhány beragadt postot. Most ez a gyakorlott blogjáróknak (a holdjáró szinonimája) kedvez, mert időrendben helyezkednek el, tehát kicsit vissza is kell majd lapozni a full élvezethez...

Szóval egy kihagyhatatlan ajánlat ez a lakáshirdetés, melyet kedvenc vadászterületemen, a Keleti előtti palánkon lőttem. Szerintem ezt látva aki nem szeret bele ebbe a kacsalábonforgóba, az vagy hülye, vagy nem látott még egérlyukat.

kihagyhatatlan ajánlat

A másik egy kicsit mkkp-szagú, de nagyon tetszik. Íme:

36 éve vártam erre a pillantra.

Az úgy kezdődött, hogy anyuék az oviban (óvónő volt) vettek egy magnót, hogy fel lehessen venni, ahogy a gyerekek énekelnek, meg évnyitón/évzárón lehessen lejátszani zenéket. A készülék egy Unitra ZK-145 csúcsszuper szalagos magnó volt.

a ZK-145
a képért köszönet a telemuzeum.uke.gov.pl -nek

Persze a megvétel után haza kellett hozni, mert ki kellett tapasztalni, hogy hogy is kell ezt az izét használni. Akkoriban a szomszédnak volt egyedül magnója, az is egy ősi szovjet darab, tapasztalat nem igazán volt. És elkezdtünk kísérletezni. Sikerült is összekötni a rádióval, csodák csodája: mindkét szerkezeten volt tuchel dugó (a rádión is! - ez szintén nagy szám volt akkoriban), gyártottam hát egy átjátszó kábelt, és összdugtam a két szerkezetet. A felvétel elkészült, és hibátlanul, tisztán, az akkori lehetőségekhez képest legalábbis, megszólalt a magnóról.

Újra Critical Mass! Tessék jönni! Én is ott leszek, ha csak közbe nem jön valami...

CM április 19. vasárnap!

Pont tegnap jutott eszembe, hogy olyan rég volt már, és mikor lesz megint...
Erre tessék: ma kinyitom az újságot, és bele vagyok futva a lényegbe. Most már csak a jó időt intézze el valaki, lécciléccilécci!!!

Ez itt kérem, a nagy budapesti csalamádé. Megszokhattátok(?), hogy időnként nyitva tartom az objektívet a városban sétálva, és akkor jaj nekünk. Most sem van ez másképp.

Elsőnek egy gyönyörű marketing-gyöngyszem, egyenesen a Keleti előtti buszmegállóból. Ahogyan ez a street-artban már megszokott, nem volt hosszú életű alkotás (szerencsére), de a megoldás formagazdagsága példaértékkel magasodik az óriásplakátoktól zsúfolt városi reklámmegoldások tucathalmaza fölé.
Íme:

tálcán kínáljuk a megoldást

Egy retró is becsúszott a sorba: a Népszínház utca sarkán a villamosmegállóban látható még (ki tudja, meddig) ez a neonreklám. Világítani sajnos már rég nem, de érdekessége, hogy - ha tulajdonosváltással is, de - még mindig alkalmi ruhabolt működik az üzletben.

alkalmi

Következik az eddigi legbarbárabb bomb, amibe belefutottam. A Rákóczi úti Rossmann kirakatát fújta telibe egy tahó a minap. Tudjuk, hogy kedvenceim a graffek, a vonatról minden nap megcsodálom a kőbányai kerítés díszeit. De ezt, a Desirok oldalát és a Combinót nem értem...

kabbe kocog!

Viszont apró, de meglepően mulatságos kistag: amikor a BKV-nál is van rosszabb...

akkor már inkább a BKV...