36 éve vártam erre a pillantra.

Az úgy kezdődött, hogy anyuék az oviban (óvónő volt) vettek egy magnót, hogy fel lehessen venni, ahogy a gyerekek énekelnek, meg évnyitón/évzárón lehessen lejátszani zenéket. A készülék egy Unitra ZK-145 csúcsszuper szalagos magnó volt.

a ZK-145
a képért köszönet a telemuzeum.uke.gov.pl -nek

Persze a megvétel után haza kellett hozni, mert ki kellett tapasztalni, hogy hogy is kell ezt az izét használni. Akkoriban a szomszédnak volt egyedül magnója, az is egy ősi szovjet darab, tapasztalat nem igazán volt. És elkezdtünk kísérletezni. Sikerült is összekötni a rádióval, csodák csodája: mindkét szerkezeten volt tuchel dugó (a rádión is! - ez szintén nagy szám volt akkoriban), gyártottam hát egy átjátszó kábelt, és összdugtam a két szerkezetet. A felvétel elkészült, és hibátlanul, tisztán, az akkori lehetőségekhez képest legalábbis, megszólalt a magnóról.

A gépet egyébként nagyon megszerettem. Pár év múlva, amikor saját magnóm lehetett, kitartottam a típuscsalád mellett, az enyém egy ZK-140 lett. Ez csak annyiban különbözött a 145-től, hogy nem tudott automata felvételi szintszabályzást és "trükkfelvételt" (felvétel törlés nélkül). De ugyanúgy negyedsávos volt, mint a 145-ös. A mechanikája sokkal kíméletesebb volt a szalaghoz, mint a konkurrens Tesla gépeké, a forgókapcsolós üzemmódváltó nagyon jó ötlet volt a Grundigtól annak idején - a gépeket Grundig licence alapján Unitra brand alatt gyártotta a lengyel Zaklady Radiowe im. M. Kasprzaka (ZRK).

A dizájn nem volt valami fényes, a Teslák sokkal jobban néztek ki. De ennek a magnónak minden porcikájában volt valami ötlet, és annak ellenére, hogy lemezből sajtolt mechnaikája volt, nagyon precízen működött. Egyedül a gyorstekerés ügyében nem volt a topon... Csak apróságok: a meghajtó motor volt egyben a trafó is. Az elektronika csöves, három cső: egy ECC83 mindenes, egy ECL86-os végfok, ami oszcillátorként is funkcionált, valamint egy harmadik, egy igazi EM84 varázsszem volt benne. A nyomógörgő nyomóereje állítható, a kuplungok kicsit gyengék, de legalább kíméletesek. A szalagfeszítés ennek megfelelően kissé alacsony, érzékeny volt a szalaghibákra. De megfelelő szalaggal és jól beállított fejekkel nagyon jó minőséget produkált. A saját gépeim közül egyet 19-es szalagsebességre is átalakítottam. Így kifejezeten jó hangú magnóhoz lehetett jutni. Még egy hátránya volt a Teslákkal szemben: csak 15 cm-es orsó fért rá, ez a felvehető időt korlátozta kissé, főleg, ha vastag stúdiószalaggal használtuk.

De visszatérve a dalra: éveken át, nagyon sokszor hangzott fel az ismerős dallam, hiszen ő volt az első szalag elején az első felvétel. Aztán a szalag egyszer végleg ott maradt az oviban, és nekem nem maradt más, mint emlékezni egy dalra úgy, hogy franciául egy dekát nem tudok, az előadóról fogalmam nincs, csak egy dallam bolyong a fejemben kitörölhetetlenül, hogy meghatározza egész további életemet. Éveken át próbálkoztam megtalálni, míg tavaly néhány órás net-túrással már a címét is tudtam. És ma felfedeztem végre egy videón az egész dalt, és felhangzik a hangszórókból újra az, ami a pályán elindított. Kicsit szentimentális, kicsit slágeres, kicsit csöpögős, de ez van.
És most legyen nektek is:

A legelső felvételt, ami a magnóval készült, Silvie Vartan énekelte: Non je ne suis plus la même.

Aki lelkesedést érez és franciatudással is bír, a szöveg:

Sylvie Vartan:
NON JE NE SUIS PLUS LA MÊME
(1973)

J'ai dans le coeur depuis toujours
Une vraie chanson d'amour
Que je n'ai jamais chantée
Et j'attends que tu te souviennes
Que ma vie était de même
Que tu n'as pas explorée
Je n'étais qu'une enfant que tu berçais
Qu'une enfant qui t'écoutait
Qu'une enfant qui t'aimait

Non je ne suis plus la même
Pourtant tu vois, je suis restée comme ça
Non, je ne suis plus la même
Oui mais pour toi, moi je suis toujours là
Non je ne suis plus la même
Le temps qui passe nous fait parfois douter
Et je peux te dire que je t'aime
Quoique tu fasses n'y peut rien changer

Prends le temps de vivre ma vie
Depuis le creux de mon lit
Jusqu'aux larmes qu'on oublie
Viens supprimons les artifices
Viens regarder dormir ton fils
Viens te charger de sa vie
Et demain, si nous vieillissons ensemble
Tu seras fier qu'il te ressemble
Et c'est pourquoi, je te crie

Non je ne suis plus la même
Pourtant tu vois, je suis restée comme ça
Non, je ne suis plus la même
Oui mais pour toi, moi je suis toujours là
Non je ne suis plus la même
Le temps qui passe nous fait parfois douter
Et je peux te dire que je t'aime
Quoique tu fasses n'y peut rien changer