A kartondobozok kinyílása, a varázspálca meglengetése és egy flakon hintőpor. Pillanatok alatt újból felfordulást gyártottunk Sacinál, de talán belátható ideig már az utsót. Bekerültek a falba a hangfalkábelek, közös erővel húztuk-vontuk és hintőporoztuk őket. Aztán némi dugdosás, a megfelelő varázsigék elmormolása (HDMI, RCA-RCA, SACD és ehhez hasonlóak) és kész is a mű.

az új lakótársak

Mit van mit tenni, illetve hallani, amikor az SACD-ről felhangzik a Kékszakállú, elkezd borsózni a hátam. Meg persze lehet, hogy a szomszédoké is, de ez a műélvezetben egyáltalán nem zavar. Amikor úgy meg tud szólalni a zene, hogy tényleg magam körül érzem a hangversenytermet és előttem a zenekart, az elég kellemes perceket képes szerezni nekem. Na jó, és akkor még egy mozivászon is beköltözött a lakásba...