moleblog

A hétvége Paloznakon telt, ahogyan ez már a HOG találkozók idején a motoros-friends köreiben szokásos. Ezúton is köszönet MaCsnak a vendéglátásért!

Indulásnak már az is szép volt, ahogyan a deres sör kiemelkedett a hűtőből.
deres már a doboz

Téglatest nélkül nem talákozó a találkozó. Ez itt már csak egy fél, mert a másik fele már elfogyott. De a kókuszreszelékbe forgatott csokis piskótánál kevés jobb dolgot találtak még ki.
téglatest

Pusztapörkölt volt a menü, beugró szakáccsal. A hozzávalókat gyűjtögetve Sziszivel kb. így hangzott a párbeszédünk:

- Mennyi húst hozzunk?
- Hányan leszünk?
- Hááát...úgy...kábé sokan!
- Jó, akkor sok húst, meg hozzá sok krumplit!

A ház épp építés alatt állt, és minden tiszteletem a házigazdáké, hogy ennek ellenére mindenről és mindenkiről tudták, hogy hol is van éppen. Ez alól talán csak egyetlen kivétel vot, a fakanál. A hozzávalók mind készen álltak, már a tűz is ropogott, mikor kiderült, hogy nincs fakanál. Ezért Pistivel gyorsan faragtunk egyet fenyőlambériából.
instant főzőkanál

Közben építgettük a házat is, szereltünk villanyt, antennát, majdnem vízvezetéket is. Berámolás, kirámolás, azután vissza. A pöri aztán kész lett, de közben még motorozásra is jutott ideje a csapatnak. Én akkor nem, csak ma, hazafelé húztam a szarvát egy kicsit, a 811-esen, amelyikről sose tudom, hogy az a 811-es...
motorok a 811 szélén

Hazaérkezve még egy kis láncspray (kettenspray - mert köztudottan egyedül nem lehet), aztán a ruhák rábeszélése, hogy találják meg maguktól a szennyestartót.
Csak holnap ne hétfő lenne...