Egy hónapja tartozom mégegy posttal: ez a Hot Ironról szól. Pár hete, egészen pontatlanul január 31-én Zeli hosszas unszolására hajlandó voltam rávenni magam, hogy meglátogassak egy ilyen izét.

Egyik oldalról be kell vallanom, hogy erősen tele voltam előítéletekkel: nagyon nem jött be az, hogy egy csomóan elkezdünk ugrálni valami zenére egy teremben, mindenki jót röhög a másikon (bár vidámságfaktor kétségtelenül = 10), és mindezért még egy csomó pénzt is elkérnek - szóval ezek után igen nagy lelki erő kellett hozzá, hogy belevágjak. Másik oldalról meg mindenképpen nagyon kellett már valami nem túl kardio, de azért hasznos és rendszeres mozgás, mert egyrészt a felesleges kilóktól sem lenne baj megszabadulni, másrészt hátha jót tesz a kismotor állapotának is.

Hot Iron
forrás: Laurer Gábor weboldala

Szóval elmentem, és nagyon megtetszett a program.

Igaz, az első alkalommal elég sok gyakorlatot nem tudtam úgy megcsinálni, ahogy kellett, harmadnapra pedig az alkarom nem tudta eldönteni, hogy intenzív izomláza, vagy inhüvelygyulladása akar-e inkább lenni. Egy hétre rá újra megpróbáltam a dolgot (egy próba nem próba), és még mindig tetszett. Annál is inkább, mert épp Laurer Gábor helyettesítette Bettit, aki egyébként szombaton tartja a HI-t, és tőle is újabb dolgokat tanultunk. Szerencsés is volt ez a változat, mert kiderült, hogy Gábor a Gilda II teremben szokott órákat tartani, ráadásul épp kedden, ami pont jó lenne a szombat mellé második napnak.

Következő héten már rá is szántam magam, hogy megyek kedden, aztán pont valami dance-aerobic órát tettek a Hot Iron helyére. Persze ez már csak akkor derült ki, mikor ott álltam a bejáratnál. Kihagytam. Azért az előítéletek, ugye... de nem is volt baj, egy hét múlva kiderült, hogy jól tettem, mert az tényleg olyan ugrálós-kinevetős, ráadásul kardio volt.

Innen aztán már minden kezd szépen alakulni. Rákövetkező kedden elmentem Sanyi órájára a Goldban, és eldöntöttem, hogy ezt így nem. Nem figyelt oda eléggé az emberekre, túl hangos volt a zene, nem lehetett koncentrálni a gyakorlatokra, szóval megszületett a döntés: keddenként Flórián, vagyis Gilda II, Gáborral, szombatonként pedig Gold, Bettivel.

Miért lovagolok ezen ennyit? Megint az előítéletek: anniyban jók voltak, hogy nagyon sok függ az edzőtől. Nyilván ez nemcsak HI esetén van így, de itt sincs másképp.

Szóval lassacskán kezd beállni a rend, keddenként Gilda II, szombatonként Gold. És ez így nagyon rendben van. Már a 3. hét után úgy éreztem, hogy hiányozna, ha nem lenne. Már előre várom, hogy mozoghassak, és ez is jó. Igaz ugyan, hogy a súlyom egy dekával nem akar kevesebb lenni, mint az elején, de egyrészt majd lesz ez másképp is, másrészt annyira nem is érdekel, amíg érzem, hogy az izmaim viszont fejlődnek.

Igazából egy dolog van, ami zavar, nevezetesen paradox módon a kismotor többet hibázik azóta. Csak az a baj, hogy nem tudom megmondani, hogy ez most a megnövekedett terhelést követő relax, vagy az azóta egyfolytában tartó hidegfrontokban gazdag időjárás következménye. Ezt majd kitapasztalom még a következő hetekben. Persze ehhez az kell, hogy legyen legalább három hét frontmentes időjárás. No, ezért várom most nagyon a tavaszt.

Kiegészítésül aztán a neten is elkezdtem keresgélni a HI-ról mindenfélét. Találtam egy postot, ami nagyon megtetszett, mert az írójának a hozzáállásában és előítéleteiben igencsak magamra ismertem. Végezetül ezért álljon itt Borsamunkatárs beszámolója élete első HI órájáról: A Hot Ironról a borsa.hu oldalán