Ez még az augusztus 3-iki hétvégén történt. Komoly küldetést kellett teljesíteni: irány Gárdony, ahol kötelező jóllevés vette kezdetét.

az utolsó (előtti) vacsora

Előszöris kivárjuk, amíg a korán érkezők elrámolják az udvaron heverő sittet. Ezalatt az idő alatt dolgozunk még egy kicsit a cégnél. Majd motorra pattanunk, a retro fíling jegyében Zeli MZ-jére, és fülig érő szájjal vigyorogva lecsorgunk Gárdonyba. Röpke eltévedés után segítünk elpárologtatni a söröket, aztán főzünk egy atom jó pörit. Este meg fürdünk a tóban, lévén nagyon kellemes időjárás.

Ezektől az erőfeszítésektől kifáradva megmászatik a padláslétra, fenn alvás levés. Vicces a dolog, rettegés attól, hogy éjjel bármilyen oknál fogva le kelljen jönni rajta. Sötétben. Félálomban. Másnap. Vagy még aznap. Másnap persze nem ússzuk meg ezt a produkciót, de akkor sikerrel leküzdjük. Különben is felfelé már egy literrel könnyebb volt.

Másnap csirkevadászat. Lőttünk. Sokat. Kár, hogy a kakaspöri mellé sok egyéb tárcsás ínyencség is kapcsolódott, így sajnos vesztett egy kicsit jelentőségéből életem legjobb szárnyaspörije. Btw: ráéreztem, milyen lehet egy lakodalmi szakács élete. Este vagy huszonöten faltunk/ittunk/borultunk. Bejött. A végén azért a tavat sem hagytuk ki.

Csabi parázslesen

Harmadnap reggel menekülés, mert ügyintézés van. Szerencsére a másnapot megúsztam, így újabb zavartalan retro menet volt Pestig az ETZ. Túléltük. Folyt. köv.