moleblog

Új nyerget kapott a paripa!
Favorit

Hajdanán, 1975-ben Favoritnak indult. Még nyolcadikban kaptam, és nagyon büszke voltam rá. Valójában két választás volt akkoriban, ha az ember egy valamire való bringát szeretett volna: vagy a szovjet Szputnyik nevű csoda, vagy a csehszlovák ipar remeke, a Favorit "félversenykerékpár". Szerencsére őseim (na jó, némi unszolásra...) az utóbbi mellett döntöttek, mikor a karácsonyfa alá valót beszerezték. Hiába volt december, rögtön ki is kellett próbálni. Emlékszem, karácsony után nem sokkal következett pár tavaszias nap, és így rögtön nyeregben érezhettem magam.
Így kezdődött.

Nagyon szerettem a gépet, akkoriban nem lehetett levakarni a bringáról, szinte éjjel-nappal tekertem valahol. Soha nem voltam egy egyesületben sportoló típus, de akkoriban egészen jól ment a hajtás. Budapest keleti felétől nincsenek messze a gödöllői dombok, jó terepet adva a kirándulásokhoz, de volt, hogy Pilisvörösvárra tekertem át egy hétvégén, csak úgy...
Aztán az igények is kezdtek fejlődni. A váltót le kellett cserélni hamar, mert az eredeti már gyengélkedett. Sorba jöttek a modok, új monoblokk középső tengely, új kormány, új fékkarok, és Shimano fékek, hogy meg is lehessen állni valahogy. A nyereg is átváltozott egy sportosabb darabra, és ezzel a bicó egészen jól kezdett menni. Az eredeti kék színét megunva antracitszürke fényezést is kapott, és egy kiránduláson az (akkor még) NDK-ban járva vékony országúti gumik is keletkeztek rá.

Aztán jöttek az elfoglaltabb egyetemi évek, és egyre kevesebb idő maradt a tekerésre. Később pedig jött a motor, és vele az ellustulás is. :)

A Gép pedig elkezdett lógni a műhely plafonjáról (persze addig is ezt tette, csak minden nap ment egy-egy kört...), és egy idő után azon vettem észre magam, hogy évek óta le sem akasztottam.

Pár hete aztán megszállt az ihlet, és eldöntöttem: leveszem, és újra életre keltem a csodát. Az elhatározást tett is követte, és egy hétvége beáldozásával darabjaira szedtem, majd szépen megtisztítva újra összeraktam.

Ráültem, és - hát az első öt perc maga volt a horror :)
A motoron megszokott súly és stabilitás után a törékeny országúti gép érzése enyhén szólva is elég fura volt. A horror után azonban jött a fülig érő vigyor: Ez még mindig jóóóó! :))))

Persze az erőnlét és az állóképesség nem tért vissza öt perc alatt, de azóta újból rendszeres program a gurulás.

A gép becsületére váljék, hogy a sok-sok év állás után is ugyanolyan szép és jó, mint valaha volt. Persze egy-két dolog hamar kiderült. Például, hogy illik rá világítást is varázsolni, vagy hogy a fékkarok gumiborítása teljesen elporladt. Persze új gumikat is kellett tenni rá, és kapott egy Sigmát is, hogy lássam, mennyit megyek.
BBB BSD-08 nyereg

A legutolsó update pedig a múlt héten következett be. Bizony a nyeregkészítési technika is sokat fejlődött húsz év alatt, és bár annak idején már egy San Marco nyeregben ülve tekertem, ideje volt valami korszerűbbet beszerezni. Ez pedig egy BSD-08 lett. Egy kört már tudtam is tesztelni, hát ég és föld. Úgyhogy élvezkedés levés, száj fülig ér, és teker.