Történetesen úgy adódott, hogy hirtelen le kellett mennem Debrecenbe, betenni egy adásprocesszort a miskolci rádió stúdiójába. Reggel menés, este jövés. Semmi pulykakakas.
Tehát Debrecenről, mint az köztudott, vegyes érzéseim vannak. Ugyanis itt töltöttem első egy év katonaidőmet a Kossuth laktanyában. Ráadásul azóta nem jártam erre.
Már az fura volt, amikor a hortobágyi úton megérkeztünk, és még mindig a régi helyén áll a Kossuth. Hogy most épp mi van benne, azt nem tudom, de vegyes érzésekkel néztem az épületet. Persze az idő itt is megszépít sok mindent. Nagyon rég volt már ez az egész, 1980-81 -ben.
De egy ennél is régebbi emlék villant be, általánosban egy osztálykiránduláson voltunk itt, és akkor még le is fényképeztem az alábbi műalkotást. Azóta is a régi helyén áll, a pályaudvar mellett, a sokemeletes tövében.
térplasztika anno 197x
Ha a nagyállomás felől közelítünk a város szívébe, hamisítatlan szocialista lakótelep látványa fogad. Olyan, amilyennel a képeslapokon találkozunk, "Üdvözlet Debrecenből" felirattal. Erre aztán büszkék lehettek, sok jó munkásember otthonát jelentette ez annak idején. Aztán még valahogy sikerült rendbe is hozni a "szép" házakat, és kitartottak napjainkig.
lakótelep, ahogy rég volt
Debrecenből persze hajdanában is bő 3 óra volt hazajutni, ráadásul akkoriban még IC sem járt. Tehát egy rövid kimaradás gyakran az Apollóban végződött egy jó filmmel. Az Apollo mozi még mindig pont olyan, mint 1980-ban volt. Legalábbis kívülről.
Apollo mozi
A Piac utcának sohase tudtam a nevét. A csonka torony is ugyanolyan furcsa-félelmetesen őrködik a közepén, mint hajdanán, de legalább szépen lefestették (mellesleg a nagytemplom is elég zord, mint ha két befalazott nehézbúvár őrizné).
A rádió meg jobbra, a piros napellenző mellett bújik meg.
Piac utca
Sajnos elég gyorsan el kellett jönnöm, sétáltam vona még szívesen a városban. Sőt, egyszer a Nagyerdőbe is ki kellene menni, mert akkoriban nem jutott rá idő.
most böffent