moleblog

Elkészült végre. A héten sikerült összegereblyézni az összes hozzá való alkatrészt, és vasárnap nekiláttam. Apu már összerakta a dobozt, így "csak" a műbőr borítás, a zárak és sarkok felrakása, a pedálok polifoamba ágyazása, a vezetéktartó beszerelése és a fedél hullámszivaccsal való kitöltése volt hátra.

A borítás eléggé kétszemélyes munkának bizonyult. A ragasztó annyira ki volt számítva, hogy a bőr utolsó négyzetcentijét az utolsó ragasztócseppel kentem be. A borítás után a többi szinte már gyerekjáték volt. Szépen összeillett minden, és a végeredmény magáért beszél. Szerintem egész jól sikerült (ellentétben a képekkel, de hamarosan csinálok róla jobbakat).

becsukva

Rájöttem, hogy cikkcakkban kell elhelyezni a pedálokat, és így még plusz egy pedálnak is marad hely.

használatra készen

Vízkereszt pluszmínusz lévén (csak hogy valami ürügyet találjunk egy kis bulizásra) az ÖTYE összejött SMarcsikánál. Ismételten kiválót főzött, ezúttal az indiai konyha felé kacsintgattunk. Amibe persze nem egészen illik bele a wasabis mogyoró, de ez cseppet sem zavarta a társaságot.

wasabis mogyoró

 Már-már hagyományszerűen volt ének-zenélés is, ezúttal nem(csak) ABBA-ra. Csak a másnapi tanítás miatti tentekényszer szabott határt a jókedvnek, mert a rozé, a kávélikőr és Fóriti pálinkája továbbra is megbízhatóan működik.

Ezúton is köszönet a vendéglátásért, kiváló este kerekedett ismét ebből.

SMarcsi és Orsi, meg a video

Vége, nincs több friss reggeli zsömle, nincs több foszlós citromillatú kuglóf. A pékség bezárt (elköltözött?), a bolt megszűnt. Nem lengi be többé a frissen sülő tészta illata a betonvárost, nem illatozik a szőkehéjú kenyér a buszmegállóig, nem sürgölődnek éjjel a péklegények a kemencék mellett, nem formáznak az asszonyok mosolygós zsemléket a tálcán.

Amikor kicsi voltam, nem messze tőlünk, a Robogó utca sarkán is volt egy pékség. Jobb napokon oda jártunk kenyérért, akkor még a kétkilós volt divatban. A műhely kopott ablakán át lestük, ahogyan a dagasztó üstben forog a nyúlós tészta, ahogy az asztalon pihennek a liszttől deres veknik a szakajtóban, ahogy a pék ügyesen lapátra kapja és a kemencébe tolja őket, aztán nagy ecsettel megvizezi, hogy ropogós aranyhéjúak legyenek. És mikor megsültek, kinyílt a műhely ajtaja, és sorban állva párosával dobálták ki az üzlethelyiségbe a forró kenyereket. Alig tudtuk a szatyorba tenni, úgy sütött. És az illata semmihez sem volt hasonlítható. Alig vártam, hogy hazaérjünk vele, és levághassam a végét - persze nem volt szabad forrón megennem...

Nincs is azóta sem mennyeibb eledel számomra a frissen sült, pattogós héjú fehér kenyérnél.

De akkor is, amikor a vidéki rokonoknál nyaraltunk, reggel az első dolgunk volt, hogy elmentünk a boltba friss kifliért és vajért. Mire hazaértünk, nagynéném már megfőzte a kakaót, és azon nyomban bekebeleztük a vajaskifli társaságában. Azóta hétvégén, ha csak tehetem (és nem vagyok lustább, mint éhes), elmegyek péksütiért, mert az ünnepi hétvégék soha nem létezhetnek hajnali zsömle vagy kalács nélkül. Ettől is ünnep az ünnep. És remélem, maradnak még pékségek, nem száll el végleg, nyomtalanul a gőzölgő kenyér illata, talán valahol még dagasztanak, szakajtanak és sütnek nekem is.

Mert enélkül is lehet létezni, de minek...

zsömlelőhely, R.I.P.

Élvezkedési post van újfent. Mindez azért, hogy Te is láthasd, hogy milyen szépen virágzik a hibiszkusz a szobában. Ráadásul szegénynek a nevét is mindig elfelejtem, mindig Zel segít, mikor közlöm vele, hogy az a virág, ami olyan, mint ha krepp-papírból lenne. :)

hibiszkusz-pompa

ez is a hibiszkusz

Meg azt is, hogy a hóvirágok is meghülyültek. Nem elég nekik, hogy még nincs is hó (na jó egy pici éppen van, de csak tájékoztató jelleggel...), de még kellően hideg van, és csak JANUÁR! Kicsit elkapkodták, nemde?! De azért kitartóan küzdenek az időjárással.

hóvirágok

megújévedett

Én meg itt vagyok kipihenten, belecsöppenve a melóba újfent. Mert az ember azt mondja, hogy majd a szabadság alatt úgyis lesz mindenre időd. Hát persze, hogy nem. Blogolni meg aztán. Mert reggel még álmos vagy, ebéd után teli hassal nem lehet írni sem, este meg már késő van az ilyesmire. De nem? De.

Aztán még Levi is azt mondja, hogy nehogy má' ne legyen itt semmi új az új évben...hát most már van. Nesze, kellett ez Neked? Hehehe!

Szóval minden szép és jó lesz itt. Mert az új évben új időszámtás kezdődik (újra elszámoljuk az időt, mármint, hogy nem marad semmire sem), és új fogadalmak, és új életmód meg új minden. Hát nem. Marad minden a régiben. Te se számíts itt semmi jóra, amúgy is: megérdemelted? Persze, hogy nem. Mondom, hogy nem! Ugye, belátod!

Így jártál. - Így jártam.

Aztán meg ezt az évet is túléljük, és ha szerencsénk is lesz, akkor egy kicsit jobban, mint a tavalyit. A lottó ötöst úgysem én nyerem meg (kaptál egy esélyt, látod?!). De idén is iszunk sört, idén is motorozunk, idén is megváltjuk a világot. Az egyiket a sok közül. Te az enyémet, én a Tiédet. Vagy fordítva. Ha meg nem jön össze, akkor jövőre még mindig kezdhetjük elölről az egészet.

Minden napra egy tojás. Mostanában buliból sem elég. Minden este találkozni kell valakivel, dumálni, inni, táncolni, vagy valami hasonló elítélendő dolgot cselekedni. Nincs ez másképp Szilveszter napján sem.

Zoli, vakond, Béla

Bélánál házibuliztunk, mely alkalom végül elég romantikusra sikerült: megszűnt a villany. Másfél órán át villanyt szereltünk,végül egy konnektorba sikerült is delejt varázsolni, és ez elég volt ahhoz, hogy legyen tévénk meg zenénk. Máshol meg gyertya. Igazából ezt eredendően így kellett volna kitalálni. Felettébb hangulatos volt.

Amikor a langyos vagdalt került a tányérra, persze automatikus volt a reakció: "melegítsd meg a mikróban". Majd rájöttünk persze, hogy a mikró is villannyal működik... :)

Béla Gabival táncol

Elsején este pedig következett a pótszilveszter. Minden évben az a bajom, hogy nem tudok dönteni, hogy melyik baráti társasággal szilveszterezzek. Hezsónak idén sikerült elvágnia a gordiuszi csomót: elsején este tartotta a bulit, így oda is el tudtam menni.

Kellemes gitározós-beszélgetős-falatozós-borozgatós este lett, pihentető kikapcsolódás az előző napi táncolós buli után. Egybekötve a Birtok-karácsonnyal is, melyre az idén nem kerülhetett sor, csoportosan elkövetett elhavazódás okán.

Orsi, a díva

töltött sült, saláta

De most már mindenen túl vagyunk, jöhet a szabadság. Két hét alvás, vagy valami ilyesmi lesz ebből, már érzem.

Este Levivel és Zolival elfogysztottunk néhány sört. Időnként meg kell váltni a világot, meg már rég terveztem, hogy Zolival hármasban ülünk le világmegváltani, mert az még jobb. Úgy alakult, hogy előtte megnéztük a Morrisons 2-t, hogy milyen hely is lehet. Ennek oka az volt, hogy Levi szilveszterezni való helyet keresett. Bementünk, és kiderült, hogy nagyon jó biliárdasztalok sorakoznak a földszinti teremben. Kaptunk az alkalmon, és játszottunk egy kört. Levi meg jól meglepődött, ugyanis másnapra Zolikával terveztünk egy nagyszabású biliárdpartit, és pont nálam volt a dákóm, lévén akkor szállítottam haza. Levi meg nem értette, hogy a játék végén miért csavarom szét és rakom el a dákót :)
Hozzá kell tenni, hogy vagy egy éve nem játszottam, most meg egymás után két napon is. Meg kellett állapítanom, hogy még mindig jó játék.

30-án meg lejátszottuk Zolikával a magunk 22 meccsét. Este 7-től 10-ig toltuk egyfolytában, és nagyon jól esett. Akárcsak régen. Bár a végére már elfáradtam, de leginkább az ácsorgásban. Hiába, ülve nem lehet biliárdozni. Ez hiba.

Karácsonykor, ahogy ez már szokás, átjöttek unokabátyámék a keresztfiammal. Mini akkorát nőtt, hogy alig ismerem már meg. És már iskolás. De játszik, meg tévézik ezerrel. Ahogy kibontotta az ajándékot, persze hogy rögtön meg kellett nézni a Kungfu pandákat a videóról :)

Volt szendvicsvacsi is, pulykát sütöttünk, és kitaláltam, hogy abból milyen remek szenyákat lehet gyártani. Némi tejszínes tormakrém is került díszítésnek a szeletekre. Mondanom sem kell, hogy elfogyott mind a 30 darab. Még pótdarabokat is kellett gyártanom a végén, csak úgy, vacsira.

Mini és a szendók

pulykástormás rulz

Szóval végre sikerült eljutni. Brutkó diszkó a neve, Kisdubos és Százalék zenél, vetítenek, táncolnak, meg ilyenek. Egy átlagos dizsi lenne, ha...
De ez jobb. Mert brutkó.

Kisdubos

Aztán ez már hazafelé van, valamikor hajnaltájban. A gimiből hazafelé sokat vártam a buszra a szőlőhordó lányok alatt... Egy kis pótnosztalgia is kell.

szőlőhordók az éles sarkon

Ünnepi ebéd gyanánt pácolt pulykát sütött atyám, és hogy teljes legyen az élvezet, gyártottunk hozzá burgonyahabot és almamártást is.

4 almát meghámoz, kimagoz és feldarabol. A sülthús szaftjában, meg annyi vízben, hogy ellepje, megfőz. A főzővízhez ad még egy fél deci savanyú száraz fehérbort is. Fűszerezi bazsalikommal, mozsárban tört kakukkfűvel és még egy pár csepp citromlével is. Amikor megfőtt, turmixol, majd még egy fél deci borral felforral, és lisztes tejföllel behabar. Különlegesen savanykás-pikáns íze kiemeli a sült pulyka zamatát.

fűszeres pácolt pulykasült, burgonyahabbal és almamártással

Idén fehér jellegű karácsony volt (E413-hópótló adalék, E641-műkristály, E813-csillogásjavító szer). Vigyázat, nyomokban havat is tartalmazhat!
Azért hangulatkeltésnek jó... ;-)

a bezárt sínek

találkozunk a végtelenben...