Megjött. Jólérzett, világlátott. Elfáradt. Pihent. Magához tért. Blogol.

Ott kezdődött, hogy kifelé menet végre megnézhettem, hogy is néz ki a rólam elnevezett szlovák városka.

Kuty - Kúty határában

Aztán persze előbb-utóbb Berlinbe értünk.

világóra

Bejártuk Berlint. Bár eddig többször is jártam itt, az Alexander Platzra eddig nem sikerült eljutnom, pedig kerülgettem ezerrel :)

Most ez is belefért, és így megörökült a világóra is. Bár már jártam a TV-toronyban, de oda felmenni mindig élmény. Most is muszáj volt, és így nappal is láthattunk körképet Berlinből.

a TV-torony

Fentről csak terepasztal a folyó és a hídon közlekedő vonat. És minden olyan apró. Nem csoda, 204 m magasból nézhettünk körbe a város felett. A torony csúcsa amúgy 368 m magas, és ami a legfélelmetesebb: mindezt 1969-ben építették - csak 7 évvel fiatalabb nálam! Belül meg tisztára olyan, mint az Orion-űrhajó :)

terepasztal

Megkóstoltuk a sört és sok kaját - megállapítottuk, hogy a német konyha fejlődik. Már rég nem a generálszósz uralja az ízeket. Hatalmas jókat lehet enni, finomakat, bőségeset, és talán még a hazai áraknál is olcsóbban, de legalábbis azonos áron!

Meglepetéssel fedeztük fel az étlapon a császármorzsát, de úgy jóllaktunk a hússal és tejfölös krumplival, hogy alig bírtuk legyűrni. Pedig isteni volt.

Kaisersschmarn

Ez meg egy kuty-o-mat. Vagyis nem kutyát ad a nyíláson, csak zsákot. Persze ettől még azért lehet kutyanyomokat látni a városban, de közel sem budapesti mennyiségben. A kuty-o-matban pedig mindig van zacsi...

kuty-o-mat

A társaság, együtt az alkalmi idegenvezetővel: Zoli, vakond, Béla és Jörg a Checkpoint Charlie-tól nem messze.

a csapat

Ha már "C" áteresztő pont, akkor falat is kell nézni. Ehhez egy kicsit északabbra kell autózni, pár kilométerre található a fal-emlékhely, ahol megtekinthető a teljes, dupla kiépítésű fal egy eredeti részlete - bár a helyi lakosok nagyon nem akartak meghagyni egy darabot sem belőle.

vakond fal

Berlin közepén a Brandenburgi kapu este nyújtja a legszebb látványt. A legjobbkor érkeztünk ide, a megvilágítás ideális volt a "képeslap-készítéshez":

Brandenburger Tor

Ez itt már a hazafelé-út. Úgy gondoltuk, hogy ha már egy ugrásra vagyunk, teszünk egy rövid kitérőt Drezdába, csak programajánló szinten. Átsétáltunk a Zwingeren, és tettünk egy gyors kört a belvárosban. Meg is állapítottuk, hogy Drezda megér egy-két napot, úgyhogy útba kell ejteni, megállással, alaposabb körülnézéssel, és esetleg összekötve egy Lipcse-Halle kirándulással is.

Drezda

A következő megáló Prága volt. Már odafelé terveztük, de jobbnak láttuk inkább visszafelé beiktatni a programba. Így a Prága-Összes-Röviden 3 órás körsétára + vacsorára sikeredett. A "kötelező" programok, úgymint parkolóhely-keresés, Károly-híd, felséta a várba, a katedrális megtekintése kívülről, valamint az alkonyati aranyló napsugarak által menetrendszerűen beragyogott vörös cserepes háztetők után prágai vacsora, az elmaradhatatlan knédlivel, és valami istenien finom csokitortával. Sajnos akkor már jelentkeztek az elfáradás tünetei, úgyhogy a prágai vacsit már annyira nem élveztem, bár állítólag nagyon jól főztek.

Prága, Károly-híd

gargoyle a bazilika oldalán

Végül fél négyre sikerült ágyba kerülnöm. Elég hosszú hétvége lett, de megérte.