Délután Zolihoz igyekezvén egyre az járt az agyamban, hogy bár nagyon jó volt az ebéd, kéne enni valami édességet. Jól ki is találtam, hogy útközben veszek egy kürtöskalácsot, de aztán a boltban nem volt kürtöskalács, így a project megfeneklett. Aztán arra gondoltam, hog milyen jó is, mert Zolinál úgyis van otthon gríz, majd gyorsan gyártunk tejbegrízt, és minden szép...
épp elkészült
Ahogy odaértem, a konyhából megcsapta a forró tej illata az orrom. A túrógombócok épp a morzsában hemperegtek fülig érő szájjal - már ha lenne nekik.
csokis túrógombóc
A dolog pedig úgy történt, hogy előző nap délután összement a tej. Zoli pedig kitalálta, hogy akkor ebből pedig túrógombóc lesz. Így is történt. Nekilátott, és épp addigra lett kész, mire odaértem. És nyilván arra gondolt, hogy lesz meglepetés, ha meglátom a gombócot. Valóban lett. Én meg arra gondoltam, hogy mégiscsak van gondolatátvitel. Mert olyan nincs, hogy az agyam magától ennyire rákattanjon a tejbegrízre.
most böffent